Az utóbbi években szárnyra kapott az építőipar és ez még égetőbbé tett a szakemberhiányt. Az építőiparban komoly létszámgondok vannak, ez leginkább a szakképzett munkaerőre vonatkozik.
Ha végre ránk kerül a sor a kőművesünk listáján és elkezdődik a munka, akkor is vannak fennakadások. Az életrevaló mester egyszerre több munkát is elvállal és egyensúlyozik a határidőkkel A csapatát többfelé osztva. 
Magyar vállalkozóként nem képes versenyre kelni a külföldi fizetésekkel, az utánpótlásképzés nem győzi feltölteni a megüresedő helyeket.
Az állami megrendelések folyamatosak, szükség lenne a munkaerőre. A felmérések szerint 20-25ezer magyar építőipari végzettséggel rendelkező szakmunkás dolgozik más országokban. A nettó több mint 300ezer forintos fizetés miatt, amelynek itthon csupán töredékét kapnák, nem lehetséges őket rávenni arra, hogy hazájukban dolgozzanak.
A szakemberhiány állandósulni látszik Egyes jóslatok szerint ez a következő tizenöt évben nem fog változni, sőt még súlyosbodhat, mert a szakképzésekre ma sincsen elegendő jelentkező. Az OKJ-s képzéseket sok kritika éri. A tanrend egy részét felesleges töltelék tantárgyakkal töltik ki például művészettörténettel. Ez elveszi az időt valóban fontos tantárgyaktól, mint a statika vagy építéstechnika. Kevés a gyakorlati óra, ezt a számítógépen való szerkesztéssel próbálják ellensúlyozni. Elavult eszközöket és módszereket használnak, mindezt jobb híján.
Egy építési vállalkozó szerint szinte lehetetlen munkaerőt találni. A szakképzettek külföldön dolgoznak, az itt maradottak alig használhatóak.
A piacon jelenleg elérhető vállalkozók nem győzik elvégezni a feladatokat. Előfordul, hogy egy házfelújítás 2-3 éven át tart, mert a vállalkozó eltünedezik egy időre befejezni más feladatokat, majd előkerül és folytatja a megkezdett munkát. A megrendelő kiszolgáltatott helyzetben van, egyrészt mert a munkát már legalább részben kifizette, másrészt mert nem nagyon tud miben válogatni így jobb híján várakozik.